A 2016.júl. 1-én hatályba lépett Ptk. módosítás értelmében minden nagykorú gyermek köteles eltartani a rászoruló szülőjét. De mik a részletek és mit jelent ez a gyakorlatban?
Fontos tudni, hogy az Alaptörvény már rendelkezik erről a szabályról, most annyi történt, hogy mindezt jogszabály is rögzíti és kiegészítést is tesz. A Ptk. negyedik könyvének 196. § (2) bekezdése kimondja, hogy „Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a nagykorú gyermeknek a rászoruló szülőjével szemben.” Ennek értelmében tehát minden nagykorú gyermek, vagy ha nem képes rá, akkor akár unoka is köteles eltartani a felmenőjét, sőt akár be is perelhető, ha a kötelességét nem teljesíti. Hogy ki a rászoruló? Aki önhibáján kívül magát nem képes eltartani. És milyen összegben kell gondoskodni róla? Megélhetésének indokolt mértékéig. Ugye érzed, hogy mennyire nem egyértelmű? Lesz dolga az ügyvédeknek…
Nyilvánvalóan ez a klasszikus - vagy nevezhetjük ideálisnak is - családmodell esetében nem jelent változást a jelenlegi helyzethez képest, hiszen ha van két szülő, akik kitaníttattak 3-4 gyermeket, a szülők ledolgozták a 40-45 évüket, azóta unokáznak, a gyerekek dolgoznak, a szülők nyugdíjat kapnak, jó a kapcsolat, ha az egyik megszorul, a másik kisegíti, akkor némileg kedvezőbb a helyzet. De mi van azokkal, akik nem ilyen szerencsések? Pl. elváltak a szüleik, és akár évtizedek óta nem látták egymást? Esetleg elhagyott gyermekek, akik otthonokban nevelkedtek vagy csak megromolott a kapcsolat a szülők és gyermekek között?
A törvény kimondja, hogy érdemtelenné is lehet válni az eltartásra, de a megfogalmazás szubjektív elemeket tartalmaz. Azt mondja ki, hogy ha súlyosan kifogásolható magatartást folytat a kötelezettel (gyermekével) vagy vele egy háztartásban élővel szemben , akkor válhat érdemtelenné. Érdemes jóban lenni hát a menyeddel 🙂
Mi történik, ha a gyermek nincs olyan anyagi helyzetben?
A törvény szerint, ha a tartás a saját vagy más, a sorban a jogosultat megelőző eltartott (pl. a saját gyermeke) tartását veszélyeztetné, akkor nem kötelezhető a tartásra. Érdekesség, hogy ilyen esetben viszont akár a nagykorú unoka is lehet eltartó. Az is előfordulhat, hogy a gyermek csak a tartás egy részére kötelezhető anyagi helyzetéből fakadóan, a fennmaradó részt pedig az unoka fizeti. Fontos, hogy több gyermekes szülők esetében a tartás megoszlik a gyermekek között azok anyagi teljesítőképességének arányában.
Mi a helyzet a mostoha- vagy nevelőszülővel?
Amennyiben a mostoha- vagy nevelőszülő a gyermek eltartásáról hosszabb időn át gondoskodott – az utóbbi ellenszolgáltatás nélkül -, akkor jogosult a tartásra. Hogy mi a „hosszabb” idő, egy vagy tíz év vagy a nagykorúvá válásáig? Ezt nem definiálja a törvény, így kérdéses esetben marad a jogi út.
Mikor perelheti egy intézmény a gyermeket a szülőtartásra?
A médiában leginkább idézett törvénymódosítás a 208. § (1a) bekezdése: „Aki a tartásra rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek helyett anélkül gondoskodik, hogy erre jogszabály vagy szerződés rendelkezése alapján köteles lenne, az indokoltan nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését az ellátás nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől.” Tehát pl. egy idősek otthona, amennyiben nem fedezi a nyugdíj az ellátás költségeit, akkor akár peres úton is behajthatja a gyermektől a tartásdíjat. Vajon előfordulhat olyan eset, hogy a 20 éve nem látott mostohaszülő ellátásának költségeiért bejelentkezik egy intézet? Mindenki döntse el maga. Jó hír, hogy „csak” a fizetésed 50%-ig vagy kötelezhető tartásra.
Mi várható ezután?
A törvényalkotó helyesen látja, hogy a nyugdíjkassza már a közeljövőben sem fogja tudni ugyanazt az ellátást biztosítani, mint amihez hozzászoktunk és tegyük hozzá, ez sem idilli állapot. Tehát nemcsak nőni nem fog az ellátás színvonala, de drasztikus csökkenés várható. Rövid távon talán nem lesz annyira húsbavágó, de 20-25 év múlva olyan helyzettel kell majd szembesülnünk, amit most még elképzelni sem tudunk. Milyen lesz, amikor minden aktív keresőre jut egy nyugdíjas? (Most hárman tartanak el egyet.) Lépni kellett tehát és „ügyesen” áthárították a felelősséget a családra.
Mostantól tehát az alábbi felelősségeid vannak:
- fizetned kell a járulékokat és adókat, amelyekből többek között a jelenlegi nyugdíjasokat tartják el, így a fizetésed kb. felét viszi a NAV
- el kell tartanod a gyermekeidet, és külön hasznos, ha megtakarítasz számukra, hogy ne diákhitellel terhelten kezdjék az életüket
- spórolsz a saját nyugdíjadra, mert a nyugdíjkassza nem fogja tudni állni az ellátásodat és ugye nem akarod a gyermekeidet kellemetlen helyzetbe hozni
- eltartod a szüleidet/nagyszüleidet ha rászorulnak
Nem egyszerű a képlet. Ezért javaslom, hogy Te is lépj, de ne le, hanem a tettek mezejére. Kitűnő lehetőségeid vannak arra, hogy az államtól és a gyermekeidtől való nyugdíjas kori anyagi függőségedet megszüntesd vagy legalább csökkentsd. A kulcs az, hogy ne költs el minden pénzt, amit megkeresel, hanem tegyél félre a nyugdíjas éveidre. Jelenleg három megtakarítási formát is támogat az állam adójóváírással, ne hagyd tehát bent azt a pénzt az államkasszában, ami jár neked!
Hogy melyiket válaszd, arra nemsokára itt a honlapon is rátérek, gyere vissza időnként vagy még jobb, ha lájkolod a facebook oldalamat, vagy feliratkozol a hírlevélre, amit oldalt megtehetsz. Itt alul pedig tovább tudod osztani az írást, az sem fájt még senkinek 🙂 És természetesen várom a kommentedet vagy kérdéseidet itt alul vagy privátban.
