Miért nem nő a magyar gazdaság? Ki szabotálta el a repülőrajtot?
Már három éve nem lép semerre a magyar gazdaság. A 2024. őszén előrejelzett 3-6%-os gazdasági növekedés még 3 év alatt összesen sem jött össze, nemhogy 2025-ben, ahogy ígérték. Gazdasági szakértői körökben már a bejelentéskor is komolytalannak tartották a 3-6%-os mértéket, voltam rendezvényen, ahol ez már poén szinten jelent meg, mert sosem volt realitása. A repülőrajtnak meg végleg reszeltek...
Még megpróbálkoztak az Otthon Starttal, meg vállalkozóknak nyújtott 3%-os hitellel, a családoknak és anyáknak nyújtott ilyen-olyan kedvezményekkel, hátha beindul valami. De nem… Hagyjuk is a politikusok bullshit-jeit, meg a helikopterpénzt, inkább nézzük az okokat, amikből következtetéseket szűrhetünk le a jövő növekedési kilátásait illetően.
A GDP önmagában nehezen értelmezhető, és értékelhető, ahogy a GDP növekedés sem. Érdemes összevetni az adott gazdasági térségben “versengő”, hasonló adottságú és méretű, hasonló lehetőségekkel rendelkező más országok GDP adataival, hiszen itt a földrajzi és gazdasági körülmények is jobban hasonlítanak, mint a világ egy távolabbi pontján lévő, teljesen más gazdasági környezetben és lehetőségekkel rendelkező ország esetében. És hogy még inkább összehasonlíthatóak legyenek az adatok, mindezt nézzük vásárlóerő paritáson (PPP), vagyis az adott ország árszínvonalával korrigálva, így kvázi közös nevezőre hozva az adatokat. A GDP növekedését vagy csökkenését pedig értelemszerűen a reál GDP változásaként értelmezzük, ahogyan azt a nemzetközi szenterdekben is közlik, de a rend kedvéért említem az elmúlt évek kimagasló inflációs adatai miatt.
Még egy fontos megjegyzés így az elejére, ha már behoztam az infláció fogalmát: a GDP inflációját a GDP deflátor méri, ami nem azonos a KSH által közölt lakossági inflációval, hanem tartalmazza a beruházások és kormányzati költések inflációs adatait is. Ráadásul nem fix kosárral számol, hanem a tényleges kibocsátások, az aktuális termelési struktúra alapján számolják. Azért tartom fontosnak mindezt megemlíteni, mert az Európa rekord inflációs adatunkkal már számolunk, amikor a GDP növekedést elemezzük, azt még egyszer behivatkozni komoly számítási hiba lenne.
Magyarország GDP növekedése Kelet-közép Európai összevetésben
Ennyi elméleti alap után nézzük meg, hogy teljesített Magyarország a környező országokhoz képest. Három ábrát készítettem erről, az első azt mutatja meg, hogy hogyan változott évről évre az egyes országok GDP-je. Itt fontosnak tartom megemlíteni, hogy nyilván az eleve fejlettebb gazdaságok sokkal kevésbé tudnak növekedni, mint a fejletlenebbek. Épp ezért nem érdemes az EU nyugati feléhez mérni magunkat, de mégis a nagyobb kép kedvéért megjelenítem az EU átlag adatait is a régiós versenytársak adatai mellett. Hogy jobban áttekinthető legyen, már amennyire lehetséges, kumulált adatokat mutatok meg. Tehát mindenki ugyanonnan indult 2015-ben, majd bejárt egy utat és eljutottunk 2025. végéhez.
Ha nem olyan tisztán is, de látszik, hogy Magyarország pont a középmezőny alján árválkodik. Az első hattól nagyon lemaradva (lengyelek, bolgárok, horvátok, románok, litvánok és szlovének), a többieket viszont magunk mögött hagyva (lettek, csehek, észtek és az EU átlag). Bármennyire is kuszának tűnhet elsőre az ábra, de az jól kivehető, hogy ami minket illet, sosem voltunk az élen és az utóbbi három évben kezdünk leszakadni. Ha a részletes adatokra vagy kíváncsi, akkor a grafikon alapját képező eurostat számokat itt találod.
Ha megnézzük a második ábrát, akkor a tavalyi évet láthatjuk, ahol már egyértelműen látszik a probléma: Magyarország növekedési válságban van. Egyszerűen megtalálod hazánkat, a sor végéről kezdd el keresni. Ez egy pillanatkép is lehetne, de sajnos nem az, trendszerű lecsúszást láthatunk gyakorlatilag a 2022-es energiaválság óta. Számszerűen: 0,3% volt a tavalyi növekedés szezonális és naptárhatásokkal kiigazítva. Hol vannak a 3-6%-os álmok, hah...
De menjünk tovább. Mivel az eddigiek nem mutatták meg a GDP tényleges értékét, csak a változást, így a harmadik ábrán azt szemléltetem, hogy hogyan alakult a GDP egy főre eső adata, természetesen vásárlóerő paritáson számolva. Itt már jól kivehető az a folyamat, hogy bár a rendszerváltás után csak a csehek voltak előttünk a régióban, de a szlovákok a 2010-es évek elején előztek, majd jelenleg kb. ugyanott tartanak, mint mi, de eközben a lengyelek 2015-ben előztek, majd 2020-tól elhúztak mellettünk, a románok pedig beértek mellénk. Gazdasági csoda magyar módra, mint amikor a tanú c. filmben a magyar "narancsot" kóstolja Bástya elvtárs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk.
De mi lehet ennek az oka? Az állítólag oly sikeres, a külföld által csodált és irigyelt magyar gazdaságpolitika ellenére miért látjuk azt, hogy a régiós versenytársak beérnek és megelőznek minket?
Először nézzük meg, milyen tételekből áll össze a GDP
Háromféle megközelítéssel is meghatározhatjuk a GDP mértékét. Ezek összesített értéke megegyezik, a számítási módjuk más.
- A termelési megközelítés szerint a megtermelt áruk és szolgáltatások összértékeként áll elő a GDP. Ebben az értelemben az ipar, a szolgáltatás és a mezőgazdaság a három szektor, amely előállítja a bruttó nemzeti összterméket. Ezek természetesen alrendszerekre bonthatóak, így különös figyelmet kapnak az építőipar, a feldolgozóipar vagy szolgáltatások terén a kereskedelem, vendéglátás vagy a pénzügyi, biztosítási szektor.
- Kiadási megközelítéssel azt nézzük meg, hogy ki költi el a pénzt. Így értelemszerűen beszélünk a lakossági fogyasztásról, a vállalati beruházásokról és a kormányzati kiadásokról és ehhez még hozzáadjuk a külkereskededelmi egyenleget (export-import), ami természetesen lehet negatív vagy pozitív is.
- Jövedelmi megközelítést is alkalmazhatunk, ekkor a munka-, tőke-, vállalkozói jövedelmeket és a támogatásokat, juttatásokat vesszük számításba.
Melyek a fő okai a növekedési válságnak?
Nézzük meg, mi lehet az oka, hogy míg a 2010-es évek elején aránylag jól húzott a gazdaság, mostanra elfogyott a lendület, növekedés csak kommunikációs szinten van. Azt most hagyjuk, hogy háborús recesszió és hasonló lózungok. Ezért is mutattam meg a GDP grafikonokat, hogy lásd, máshol volt növekedés, másokat nem hátráltatott annyira a háború vagy a belga főváros.
Néhány problémát a teljesség igénye nélkül megemlítek. Szerintem ezek a legfontosabbak, de nyilván sok szubjektivitás is van benne, lehetne még más okokat is felsorolni. Ahogy észreveheted, szinte csak belső problémákat fogok említeni, mert bár természetesen voltak globális negatív trendek is, de én azok közé tartozom, akik elsősorban a saját hatáskörben lévő okokat keresik, hiszen azon lehet változtatni. A nemzetközi folyamatokra kevés ráhatásunk van, de sokmindent tehetünk, hogy ezeket a javunkra fordítsuk. Nézzük azt a néhány okot, ami egész biztosan közrejátszik abban, hogy hazánk lecsúszott a régiós versenyben.
Produktivitás növekedésének alacsony szintje
Nézd meg ezt az ábrát, ami az ún. produktivitás növekedését mutatja be. Tehát azt, hogy a dolgozó emberek hatékonysága mennyit nőtt az egyes években. Ezt az egy óra alatt megtermelt GDP-ben mérik, illetve jelen esetben ennek változását mutatja az ábra. Ha hazánkat keresed, akkor segítek: az EU átlagánál, a cseheknél és az észteknél tudtunk jobban növekedni produktivitásban. Az első kettőnél jóval alacsonyabb bázisról indulunk, az észtek meg most kezdenek magukhoz térni, ők voltak az élen, de őket valóban komolyan érintette a háború, a szankciók és az energiaválság.
Miért fontos ezt látnunk? Mert a GDP növekedését egy ideig fenn lehetett tartani a foglalkoztatottság növelésével, hiszen több ember több produktumot tud előállítani. Ez, mármint a foglalkoztatottság növekedése és a munkanélküliség csökkenése amúgy világjelenség volt a 2010-es években. A dráma, hogy Magyarország még a globálisan növekvő munkaerőszükséglet időszakában is csak úgy tudott talpon maradni, hogy a munkaerő költségét lecsökkentette a forint fokozatos leértékelésével. Igen, jól olvasod, a jegybanki alacsony kamat nem tette vonzóvá a forintot a devizapiacon és így jelentősen leértékelődött. Ez véleményem szerint tudatos volt, sok-sok éve is leírtam, de amikor Varga Mihály lett a jegybankelnök, ő maga is kijelentette, hogy a jegybank szakít a gyenge forintra épülő gazdaságpolitikával.
Az igazi gond, hogy a munkaerő “darabszámának” növekedése elfedvén a GDP növekedés szerkezeti problémáját, a produktivitás nagyon gyengén növögetett, így mostanra, amikor már nemigen van lehetőség a foglalkoztatottság növelésére (hacsak nem Lázár János erre vonatkozó inkriminált mondataiból nem szűrünk le következtetéseket), a GDP növekedésének lefulladt a motorja. Hatékonyságot kéne növelni, de ez egyrészt nem megy egyik napról a másikra, ehhez ráadásul az ún. "munka alapú társadalmat" át kéne állítani "tudás alapúra". Értsd: összeszerelő üzemek és kétséges egészségügyi hatású akkumulátorgyárak helyett magas hozzáadott értékű munkahelyekre lenne szükség és persze a meglévőek modernizációjára, hatékonyság növelésre.
Ami a jövőre nézve ennél is problémásabb, hogy bár a munkaerő hatékonyságának növekedésében az utolsók között vagyunk, a munkaeő költségének drágulásában az élmezőnyhöz tartozunk. Könnyen belátható, hogy ennek milyen következményei lehetnek...
Prociklikus gazdaságpolitika
Régóta kongatták a vészharangot a közgazdászok és nemcsak Magyarországon. A prociklikus gazdaságpolitika azt jelenti, hogy amikor jól megy a gazdaságnak, akkor is önti bele a pénzt az állam, a jegybank alacsony kamatokkal tovább fűti a rendszert, hadd pörögjön a GDP számláló. Aztán amikor beüt a krach (ld. Covid, energia- vagy inflációs válság), akkor nem lesz miből megtámasztani a gazdasági növekedést. Ehelyett az anticiklikus gazdaságpolitika a kívánatos, amikor egy eleve túlfűtött, konjunktúra állapotban a gazdaságpolitika fékezi a gazdaságot, ezzel elejét véve az inflációs sokknak és tartalékol, hogy amikor szükség lesz rá, akkor be tudjon avatkozni. Na ezt nem tette meg Magyarország, de számos más ország sem.
Diverzifikáció hiánya a gazdaság- és energiamixben is
Alapvető elv, hogy ne tegyél minden tojást egy kosárba, hiszen ha leejted a kosarat, az összes tojás összetörik. Tehát ne az autóiparra vagy Németországra alapozd a gazdasági növekedésed sikerét. És főleg ne legyél alacsony hozzáadott értékű munkaerő beszállítója, mert te leszel az első, akit leépítenek, aki a sor végén legjobban megérzi a válság szelét. Ugyanez igaz arra is, hogyha csak Oroszországtól veszel olajat, de a ottani diktátor úgy dönt, hogy lerohan egy másik országot és elkezdi szisztematikusan legyilkolászni annak állampolgárait, akkor bizony előbb vagy utóbb másik olaj és gázbeszállító után kell nézned. Ha nem készültél fel erre időben, ellentétben azzal, amit megígértél, akkor nem sok jóra számíthatsz. És nem sok megértő pillantásra. Itt egy ábra, hogy nemhogy csökkent volna a kitettségünk az orosz olaj és gáz irányába, hanem még nőtt is.
Verseny hiánya/csökkenése
A célzott támogatások, sok esetben “lezsírozott” közbeszerzések (ezek miatt az OLAF rendszeresen elmarasztalja Magyarországot), és az EU-s pénzek osztogatása a vállalkozói réteg egy nem elhanyagolható szeletét a fejlesztések és piaci szemléletű beruházások felől ráterelte a pályázati pénzek sikeres elnyerésének útjára. Értsd úgy, hogy ahelyett, hogy piaci alapon, saját stratégiai elképzelései mentén beruházna gépekbe, munkavállalói továbbképzésébe, vagy egyéb hosszútávú fejlesztésekbe, a pályázati pénzek elnyerése érdekében határozza meg a beruházási célokat. Amihez kap forrást, abba az irányba fejlődik. Ez kinyírja a versenyt, az innovációt és ezáltal megfojtja a gazdasági növekedést is.
EU-s források hatékonytalan elköltése
Van a közgazdaságban egy egyszerű elv arra, hogy az állami, vagy akár az EU-s pénzek is ún. multiplikatív módon hasznosulnak. Tehát az államnak azért éri meg pénzt jutattni a gazdaságba, mert ha ez hatékonyan történik, akkor a vállalkozók megrendelésállománya növekszik, tudnak fejleszteni, munkabért növelni, munkaerőt felvenni, ezáltal növekszik a fogyasztás és az adóbevétel, csökken a szociális kiadás és végeredményben növekszik a gazdaság, javul a költségvetés helyzete. Méghozzá jobban, mint amennyi pénzébe mindez az államnak került. Ehelyett az látszik, hogy az EU-s és kormányzati pénzek mértékénél kisebb mértékben nőtt a gazdaságunk, tehát ha 100 Ft-ot beruházás történt, akkor ebből kevesebb, mint 100 Ft lett az össz produktum. Hadd fogalmazzak finoman: nem volt túl hatékony a pénzek elköltése… Erről részletes tanulmány itt.
Elapadó EU-s források
Fentieket nyilván az EU is észlelte és teljesen érthető módon elkezdte megakasztani a kifizetéseket. Ennek nincs köze az Ukrajnát támadó háborús bűnös Putyinhoz való viszonynak, nincs köze a migráns és gender témáknak, hanem a jogállamisághoz és a pénzek nem átlátható és nem transzparens elköltéséhez van köze. És ez a pénz nagyon hiányzik. Korábban is látható volt, hogy elég egyetlen negyedév, amikor nem érkezik pénz az EU-tól és a magyar gazdasági “csoda”, a GDP növekedés elapad. Nos, évek óta takarékon csordogál az eu-s pénzcsap és ez bizony meglátszik az eredményeken.
Csapkodó, kézivezérlésű gazdaságpolitika
Tegyük fel, hogy vállalkozó vagy. Ha azt tapasztalod, hogy bármikor, egy nap alatt változhatnak a játékszabályok, mit teszel? Tartalékolsz. Nem ruházol be, nem fejlesztesz, nem inoválsz, tartalékolsz. Esetleg még árat is emelsz. Vagy "racionalizálsz", tehát bezárod a legkeveseb hasznot hozó egységeidet. Ez pontosan látszik a vállalati készpénzállomány drasztikus növekedésén és a beruházási volumen évek óta tartó csökkenésén. Ebből így nem lesz gazdasági növekedés. Egy beruházás megtérülése szektoronként változik, de általánosságban több évtől több évtizedig tarthat. Ebbe nem fér bele, hogy félévente, évente változik a keretrendszer, különadót, extraprofitadót kapsz a nyakadba, majd megmondják, milyen áron, milyen árréssel, milyen kamatokkal dolgozzál. Ha ez történik, akkor megszűnik a fejlesztési kedv, ennyire egyszerű. És ez nem csupán elmélet, látható, tapasztalható tény.
Itt láthatod, hogy alakult a beruházási volumen kis hazánkban. Évek óta, trendszerűen csökken a volumen és nem látszik a vége. A kép forrása: ksh.hu
Költségvetési problémák
Ha a külföld felé kiszámíthatatlan partner vagy, és a jegybankod is magasan tartja a kamatot, akkor természetes, hogy a kamatkiadásod nagyon megnő. Ezt láthattuk az elmúlt években. Nemcsak a lakossági, de az intézményi állampapír sorozatok esetében is a régióban kimondottan magas kamatot kell fizetnünk azért, hogy vevőt találjunk és a forint esése megálljon. Ez sikerült is, de sajnos ennek a költségvetési hiány látta kárát. Emiatt pedig csökken az állami mozgástér a beruházásokra, a hosszú távú értékteremtő kiadásokra. Ha pedig az állam nem ruház be, mégha oly hatékonytalanul is, akkor ebből nehezen lesz növekedés.
Ezen az ábrán láthatod, hogy évek óta jelentős kamattöbbletet kell fizetnünk a 10 éves állampapírjainkra a régiós országokhoz képest. Jelenleg a román papírokkal vagyunk egy szinten. Ez elszívja a forrást más helyekről. Hogy mi ennek az oka? A bank is drágábban hitelezi a kockázatos ügyfeleket... Alulról felfelé: német, szlovák, cseh, lengyel, magyar, román. Itt fontos azt megemlítenem, amiről talán külön cikket is érdemes írni, hogy hiába alacsony vagy magas egy ország GDP arányos államadóssága, a kamatszint meghatározó, hiszen végeredményben a törlesztőrészlet a fontos a költségveté szempontjából. Csakúgy mint otthon, ha van hiteletek. Jelen esetben a vizsgált régiós országokkal és Németországgal összevetve hazánk államadóssági rátája is, hasonlóan a kamatszinthez, a legmagasabb. Ez behatárolja a gazdasági kilátásainkat. Nyilvánvaló, hogy a kamatszint csökkenése jelentősen javíthatná a GDP növekedési kilátásainkat.
Hogy lesz ebből növekedés? Lesz egyáltalán?
Miközben írtam a cikket, sokminden eszembe jutott még, de talán egyelőre ennyi elég, hogy megértsük, miért nem tud nőni a magyar gazdaság és várhatóan miért nem lesz felpattanás sem. Persze elképzelhető egy jegybanki komolyabb kamatcsökkentés a gazdaság stimulálása céljából, de ebben az esetben a nem oly régi ismerősünk, az infláció újra fellángolna, ezért ezt a szcenáriót nem tartom valószínűnek.
Ami sokat segíthetne: kiszámíthatóbb gazdaságpolitika. Ez tudná megalapozni az alacsonyabb kamatpolitikát, hiszen a kiszámíthatóbban működő, stabil ország devizáját alacsonyabb kamattal is szívesebben veszik, alacsonyabb kamatszint segítene a költségvetésnek és a kamatkiadások csökkenése megnyithatja a teret az állami beruházások előtt. A kiszámíthatóbb gazdaságpolitika a vállalkozások beruházási kedvét is meghozhatja, a transzparens és korrekt pénzköltés és jogállam helyreállítása pedig az EU-s pénzcsapot is újra megnyithatja. Természetesen a hitelesség is kulcskérdés. És amit 16 év alatt szisztematiksuan lerombolsz, nehéz helyreállítani néhány hét vagy hónap alatt. Főleg, hogy erre utaló jelek egyelőre nem is mutatkoznak.
Majd mindig jövőre. Ismerjük: 2030-ra utolérjük Ausztriát, volt már elrugaszkodás, kanyarban előzés, repülőrajt meg ki tudja még mennyi bullshit, a lecsúszásunk mégis számokkal igazolt. És mint négyévente mindig, kérnek még négy évet, és akkor majd meglesz, megcsináljuk. Aztán mégsem. Szóval itt tartunk, nincs ebben semmi bonyolult vagy politika, ez matek. Aki mást állít, legyen az miniszter, vagy influenszer, az vagy nem ért hozzá vagy hazudik. Vagy mindkettő.
Hogy befektetőként mit tegyél ilyen helyzetben? Nos, erre azért sem egyszerű a válasz, mert nem egy ország növekedésébe fektetsz be, hanem általában cégek növekedésébe részvényeken keresztül, vagy pedig hitelezel egy cégnek vagy államnak kötvényeken keresztül. Az állampapírok visszafizetése eddig sem volt veszélyben, és mint írtam, a magyar papírok sokat fizetnek. A cégek növekedése sok tényezőtől függ, de rendszerint egy kis ország tőzsdei vállalatai kevésbé függnek a székhely szerinti ország gazdasági növekedésétől, lévén kis ország-kis piac, tehát külföldre is kell termelni, szolgáltatni. Így lehet az, hogy miközben a magyar GDP évek óta szenved, a BUX szárnyal.
Ha van még kérdésed, ne fogd vissza magad, itt a kommentszekció alul vagy a jó öreg kapcsolati menüpontban írhatsz nekem.
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is!
DÍJMENTES WEBINÁR
Mi vár a megtakarításaidra 2026-ban?
Gyere el az élő adásra, és tedd fel a kérdéseidet.