appId= "1678638095724206" ref= "b64:c3plbWVseWVzX2NoYXQ=" logged_in_greeting="Üdv az oldalamon, kérdezz bátran!" logged_out_greeting="Ha van kérdésed, tedd fel bátran."

Mi vezetett odáig, hogy családok egzisztenciája ment tönkre szinte egyik napról a másikra? Mi okozta azt, hogy tömegek kerültek lehetetlen anyagi helyzetbe, meghatározva sokszor nemcsak saját, de gyermekeik további sorsát is? Vajon megtörténhet ugyanez még egyszer, egy másik, kísértetiesen hasonló körülményekkel rendelkező szituációban? A válasz határozottan: IGEN. Ha azt hiszed, Téged nem fog érinteni: TÉVEDSZ. A történelem ismétli önmagát (ha nem tanulunk a hibáinkból).

Hogy ne húzzam az idődet, a devizahitelezés oltári nagy buktájához három tényező segítette hozzá a széles tömegeket: tájékozatlanság, felkészületlenség, és az, hogy nem volt B-terv. Ha végig gondolod, ezek ráadásul egymásból következnek.

Lehet, hogy Rád egyik alább felsorolt tényező sem vonatkozik, egyszerűen csak sodródtál vagy megvezettek, rádumáltak. Igazad van, ha nem veszed magadra az itt leírtakat. Ebben az esetben azért érdemes végig olvasnod a cikket, mert van egy legalább ekkora horderejű terület, amelyiknél szintén sok a félretájékoztatás. Írtam már róla korábban, de továbbra is aktuális és a cikk végén mutatom a párhuzamot.

Na nézzük, mi az a három tényező, ami szerintem leginkább kiváltotta a tömeges méretű devizahiteles káoszt. Előre szólok, szerintem az ügyfelek is vastagon benne vannak a buliban. De most már elég a spoilerezésből 🙂

Tájékozatlanság

Ki tudta annak idején, hogy mi áll a devizahiteles szerződésekben? Hogy ha csökken a forint árfolyama, akkor hogyan fog reagálni a törlesztőrészlet? Mennyi lesz a változás egyetlen százalékpontnyi árfolyammozgás esetében? Kiszámolta valaki, hogy ez a gazdaság egészére nézve milyen hatást fog gyakorolni? Hogy a nem fizető hitelek az ingatlanpiacot és a bankszektort is magával rántják? Hogy tömegek kerülnek utcára, így esélyük sem lesz kifizetni a hiteleket? Amikor a kérdés az volt, hogy mi a maximum, amit a pénzintézettől ki lehet szedni ilyen-olyan ügyeskedéssel. Amikor az értékbecslőt „megvendégelték” egy remélt kedvezőbb okirat reményében. Amikor emberek megsértődtek azon, hogy a bankok milyen szigorúak a hitelbírálat során. És amikor a bankok engedtek a nyomásnak és lazítottak a szabályokon.

Voltak, akik szóltak, őket hívták negatívaknak, vészharang kongatóknak, akik a rosszat várják, sőt: bevonzzák.

Jöttek hozzám is sokan tanácsot kérni. Amikor igyekeztem a kisebb hitel felé terelni őket a biztonság kedvéért, kijelentették, hogy akkor inkább keresnek másik, rugalmasabb tanácsadót. Akit csak a jutalék érdekel – teszem hozzá. De jöttek úgy is „véleményért”, hogy már eldöntötték magukban: jó lesz az a 100%-ig deviza alapon meghitelezett új építésű lakás. Ja hogy beköltözés után már használt lesz, ami a forint gyengülése NÉLKÜL is kevesebbet ér, mint a felvett hitelösszeg? Ráadásul jött a forint beszakadása is.

Most mi a mainstream álláspont? “Senki sem szólt.” Na persze. Ezt hadd ne kommentáljam…

Felkészületlenség

Az előzőekből következik, hogy nyilván felkészületlenül ért mindenkit a hatás. Hogy nem abban a devizában van eladósodva, amelyikben a jövedelmét kapja, hogy rajta kívül álló folyamatok mozgatják az árfolyamokat bonyolult politikai-gazdasági érdekek mentén. És ez az a pont, amikor meglátták a lehetőséget a jogászok, akik a teljes elkeseredettségükben bármit elhivő devizahitelesekről újabb bőrt húztak le.

Tudta valaki, hogy létezett árfolyam biztosítás, amivel ki lehetett volna védeni a következményeket? Persze, hogy tudta. De az ugye csökkentette volna a vállalható törlesztőrészlet nagyságát, és így a felvehető hitel összegét. És az mégsem járja, hogy az új lakásban ne a legmodernebb konyhagépek legyenek benne, igényes bútorokkal, nagyképernyős TV-vel. Mindezt szintén hitelből, egyszer élünk, ugye… Innentől már nem is meglepő a bukás következő oka.

B-terv hiánya

Minek is készült volna B terv, amikor a tájékozottság, és a felkészültség is hiányzott. Hagyjuk, hogy kinek a hibájából: bankok, közvetítők, politikusok, felügyelet, de FŐLEG az ügyfelek érdekei felülírták az alapvető elővigyázatossági alapelveket is. Mi lehetett volna a B-terv?

Például megtakarítás indítása hitel mellett: ma már szerencsére elterjedt, hogy lakástakarékot kötnek hitel mellé. Vagy az említett árfolyamkockázat biztosítás. De a kockázati életbiztosítások is segíthetnek egy hosszú lejáratú hitel esetében. Mert ugye egy baleset vagy betegség pillanatok alatt lenullázhatja a tartalékokat és a bank viszi a házat is.

MI AZ, AMI A DEVIZAHITELEZÉSNÉL IS NAGYOBBAT FOG SZÓLNI?

Ahol a legtöbben tájékozatlanok, felkészületlenek és nincs B-terv? Mi lehet olyan nagy, ami az egész társadalmat érinteni fogja és ma még nem megbecsülhető mértékű feszültséget fog eredményezni? Mi lehet az, amit mégis sokan elhessegetnek maguktól azzal, hogy úgysem érjük meg vagy „én már nem hiszek senkinek sem”, vagy egyszerűen csak a megszokott „eddig is volt valahogy” frázist emlegetik.

Hát persze, hogy a nyugdíj helyzet. Mert ma még van nyugdíj. Van, aki fizessen járulékot. Ma még többé-kevésbé meg lehet élni belőle. A mai nyugdíjasok még be voltak jelentve a munkáltatójuknál, nem voltak vállalkozók, főleg nem KATA-sok, sokuknál ismeretlen volt a munkanélküliség, az állam által kiutalt lakásba költöztek be, végigdolgozták azt a 40-45 évet és az állam ki is fizeti a nyugdíjukat. De mi lesz 20 év múlva? Ki fizeti ki a 70-es években születettek nyugdíját? Meddig lehet emelni a nyugdíjazás korhatárát? Mi lesz a KATA-sokkal, a minimálbéresekkel, a borítékban fizetést kapókkal, a kisvállalkozókkal, a kevés igazolható szolgálati idővel rendelkezőkkel? És ki fogja állni a cehet?

Mert fogyunk. Nem kicsit, nagyon. Mert sokan külföldre mentek és eszük ágában sem áll visszajönni. Mert a propagandán kívül semmilyen adat nem támasztja alá, hogy fordulat állt be a születésszámban. És ha úgy is lenne, mire eléri a megfelelő számot a születések száma és az a generáció adófizetővé válik, addigra már bőven késő lesz.

Milyen jövőkép tárulhat elénk? Lesznek, akik szó szerint halálukig dolgoznak. 70-75-80 évesen is próbálnak szolgálati időt szerezni vagy csak kiegészíteni a nyugdíjukat. Lesznek, akik beérik a kevesebbel, megtanulnak alkalmazkodni. Lesznek a „szerencsések”, akik örökölt vagyonból fenn tudják tartani magukat, igaz, felélik az örökségüket. És lesznek, akik fokozatosan építenek nyugdíjvagyont saját maguknak. Ők lesznek, akik örökül hagynak gyermekeiknek, unokáiknak nemcsak anyagiakat, de példát is: a ma értékelése mellett a jövőre való felkészülés jelentőségét. A jelen esztelen élvezete helyett a saját jövőbeli életemről való gondoskodást. Az Önmagamról való gondoskodást. Mert ezt rajtam kívül más nem oldja meg.

Járj utána, melyik öngondoskodási forma való Neked!

Te már tájékozódtál? Fel vagy készülve? Van B terved?

Szűcs Krisztián

A 2000-es évek eleje óta foglalkozom magánemberek és vállalkozások kisebb-nagyobb pénzügyi kihívásainak megoldásával. A válaszok előtt a megfelelő kérdések megtalálása kell, hogy legyen a prioritás. Ebben (is) szeretnék segíteni Neked.

Szólj hozzá!

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés